Vannak helyzetek, mikor nem látunk tisztán. Megismerünk valakit, aki álarcot mutat felénk, nem látjuk saját önvalóját. Egyszer csak lehull a lepel, mert semmi nem maradhat titokban. Ekkor kezdünk el igazán gondolkodni és keressük a jeleket, amiket az élet felkínált nekünk, de nem vettük észre, éreztünk valamit, de még nem mutatkozott meg a teljes valóság. Feltesszük magunkban a kérdést: Hol hibáztam el? Miért nem vettem észre hamarabb?… Felesleges keresni a válaszokat, hiszen minden okkal történik, amiket nem biztos, hogy azonnal meg fogunk tudni, így kénytelenek vagyunk elfogadni, de előbb, vagy utóbb megkapjuk erre is a válaszokat. Könnyű megvezetni a másikat, az igazságot viszont annál nehezebb elfogadni. Az éremnek mindig két oldala van, csak nem mindegy melyik oldalát választjuk. Benne maradunk továbbra is az illúziókban, vagy az igazság mellett döntünk, ami sokszor fájdalmasabb, de legalább igaz. Nehéz feladatok elé állít minket az élet, amikről nekünk kell eldönteni, hogy melyik út a legmegfelelőbb számunkra. Az élet döntések sorozata, csak nem mindegy, hogy melyik irányba indulunk el. Ha le is térünk a megfelelő útról, a sors mindig visszaterel minket a normál kerékvágásba. Az igazság mindig és mindenkor kiderül, a többi rajtunk áll, hogyan fogadjuk el…