Azért, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, majd a végső cél, hogy elérjük a fizikai mennyországot.
Életünk folyamán végig járunk egy rögös utat, rengeteg nehézséggel, tapasztalással, észre kell venni a leckéket, hogy mikre akar minket tanítani az élet. El kell engedni magunkból a negatív tulajdonságokat, félelmeket, gátlásokat, féltékenységet, irigységet, maga az életünk irányítását, amik az egó csapdájába vezetnek. Ezek mind saját magunk által kreált jelenségek, önmagukban nem léteznek! Engedjük el ezt mind, nincs rájuk szükségünk, nem rabságban akarunk élni, hanem szabadon. Tudatosan dolgozzunk azon, hogy minden rosszat engedjünk el, zárjunk le. Majd nyissuk ki szívünk kapuját, találjuk meg az oda vezető utat és saját magunkban megleljük a nyugalmat, az igazi feltétel nélküliséget, a boldogságot. Minden megadatott bennünk, ami kell, nincs szükség kívülről, másoktól várni a megoldást. A teljes EGYség minden emberben ott van, csak elő kell csalogatni legbelülről. Amint ezt az állapotot elérjük, valóban megtapasztaljuk, hogy milyen a fizikális mennyország. Átadjuk magunkat, az életünket a Mennyei Atyának, aki mindenkinél jobban tudja, hogy mi a legjobb számunkra. Amire csak szükségünk van, megadatik, saját magunk képesek vagyunk teremteni, csak kérnünk kell, őszintén, tiszta szívünkből.
Elgondolkozhatunk, hogy toporgunk még egy helyben az egónk által kreált világban, a félelmeinkkel, negatív tulajdonságainkkal együtt, vagy teszünk azért, hogy jobbá válhasson az életünk!
Soha nem késő elkezdeni…